Portré – a rendőr ezer arca (5. rész)

//Portré – a rendőr ezer arca (5. rész)

Portré – a rendőr ezer arca (5. rész)

Balogh Edit

Kell ahhoz némi zsigeri elegancia, na meg néhány száz kötet a szem mögé, hogy egy tanár halk szóval is úgy tudjon nevelni, hogy iránymutatásai és intelmei a kék zubbony és a sapka alá is eljussanak. Dr. Király Balázs rendőr őrnagyot ilyen embernek ismerem – és ezzel nem vagyok egyedül. Ami pedig a köteteket illeti, a legfrissebb Belügyi Szemle hasábjain éppen az ő írása szólítja meg az olvasót.

Ez az első tanulmány, amit írtál?
A második. Ennek az elődje A migráció bűnügyi hatásai kiadványban jelent meg, de abban nem volt ennyi jogtörténet. Kicsit szárazabb, nem ennyire érdekes. Mostani munkámban nagyon megragadott például Szűcs Sándor labdarúgó pere – az, ahogyan az államhatár jogellenes átlépését szankcionálták. Volt olyan időszak, amikor a határt átlépő katonát halálra ítélték, a hozzátartozókat pedig – egyébként büntetőjogi felelősség hiányában – teljes vagyonelkobzással és börtönbüntetéssel sújtották.

Felkérésre írtad a tanulmányokat, vagy amolyan l’art pour l’art?
Saját magam szórakoztatására. Aztán jött a lehetőség, hogy A migráció bűnügyi hatásaiba írjak. A mostani cikk egy volt egyetemi tanárom megkeresése nyomán készült. Nem sokkal később pedig a Belügyi Szemlétől kaptam egy levelet, hogy nézzem át, mert megjelentetnék. Mindkét lehetőség nagyon megtisztelő volt.

Van más terület is, amit még feldolgoznál?
Nagyon szívesen, több is. A katonai büntetőjog a szívem csücske; nagyon szép téma. Sok mindenkit nem érdekel. A katonai büntetőjog egyébként Rákóczihoz kötődik. Érdekes, hogy gyerekkoromban is nagyon tetszett az 50 forintos, de nem a pénz értéke, hanem Rákóczi miatt. Otthon is van két Rákóczi képem.

Ha már történelmi nagyságok neveit említjük, korábban említetted, hogy a Reneszánsz ember jelensége ugyancsak meghatározó szerepet játszott a személyiséged alakulásában.
Igen, mindig tetszett a Reneszánsz ember: a sportoló, aki kicsit elmerül a tudományokban, széles látókörű. Úgy gondolom, hogy a megszerzett tudást mindig lehet tovább fejleszteni, soha nem szabad hátradőlni a székben, abba a hitbe ringatni magunkat, hogy milyen okosak vagyunk, és mindenhez értünk. Mert akkor előbb-utóbb egy igen kellemetlen helyzet következhet be – saját magunk apoteózisa (isteni rangra emelése) – és ettől válik az ember hiteltelenné.

Mi képvisel igazi értéket a számodra?
A tudás, a könyv örök érték, még akkor is, ha vannak olyan korszakok, amikor ez nem így látszik. Nagyon fontos, hogy az embernek legyen valamiféle hobbija. Kell lennie egy olyan háttérországnak, ahová vissza tud vonulni, még jobban ki tud teljesedni. Annyira színes és szép az élet, hogy mindenki találhat olyan területet, amiben kicsit elmélyülhet. Madách Az ember tragédiájában ez áll: „A cél halál, az élet küzdelem. S az ember célja e küzdés maga.”

Látom, az irodalom is közel áll hozzád.
Igen, mindig jó tanuló voltam. Amikor elmentünk a szülőkkel nyaralni, vagy nyári szünet volt, mindig zsákszámra vittem haza a könyveket. Nyaralásról vagy könyvvel jöttünk haza, vagy játékkatonákkal, vagy mindkettővel. Az olvasás szeretete a mai napig megmaradt. Mindenféle témával szívesen foglalkozom, legyen az sport, szépirodalom, haditörténelem, jogtudomány. Változatos a paletta.

A családod mennyire terelgetett a tanulás felé gyerekkorodban?
Nálunk a tudás, a könyv, mindig érték volt, annak ellenére, hogy a szüleim nem felsőfokú végzettségűek. De azt gondolom, hogy a végzettség nem minden. Nem az az intelligencia fokmérője. Nagyon becsülöm őket, hogy a tanulmányaim során végig támogattak. A tanulás nem volt kényszer, a vasárnapi ebédnél nem voltak pályaorientációs beszélgetések, de minden segítséget megkaptam tőlük. Jogász nem volt a családban, katona viszont annál több. A fegyelem mindig adott volt. Nem liberális szellemben nevelkedtem – jó értelemben véve. Mindenhez nagyon fontos a családi háttér, és az egészség, bármit is csinál az ember. A sikereimet mind a családomnak köszönhettem, a kudarcaimat meg csak magamnak.

A fentiek alapján biztosan nem jelentett gondot a pályaválasztás.
Nem volt könnyű, mert 18 éves koromban nem tudtam, hogy mi szeretnék lenni. Viszont jó tanuló voltam, többféle tanácsot kaptam. Gondolkodtam az orvosin is, de nem jött össze. Már akkor is nagyon szerettem a történelmet. A középiskolai osztályfőnököm mindig mondta, hogy jó ügyvéd válna belőlem, mert meggyőzően tudtam érvelni. De akkor ez nem hatott meg. Emellett viszont mindig is nagy állatbarát voltam, régebben grafikákat is készítettem róluk. (Van két perzsamacskánk, akik a szüleimmel élnek. Két óriási egyéniség.) Aki az állatokkal méltó módon bánik, az egy erkölcsi fejlettséget is tükröz. Az állatok nagyon érzékenyek, rengeteget lehet tőlük tanulni. Visszatérve, nagyon szerettem a biológiát és az élővilágot, fel is vettek biológia-földrajz szakra Szegedre, az akkori Juhász Gyula Tanárképző Főiskolára. Azután kerültem a rendőrségre. Ezt megelőzően elkezdtem a Számviteli Főiskolát, amit levelezőn el is végeztem. Utána vártam egy jó ideig, hogy elkezdhessem a jogi tanulmányaimat.

Úgy képzelem, a jogászok zöme valamennyire idealista. Van egy elgondolásuk arról, hogy hogyan kellene működni ennek a világnak, az igazságszolgáltatásnak. Benned is élt egyfajta idealizmus, amikor a jogi tanulmányok mellett döntöttél?
Szerintem ilyen mindenkiben él, mert a bíróságon emberek sorsáról születik döntés. A joggal sosem szabad visszaélni. Ráadásul, a reál tárgyakkal szemben, ez nem egy egzakt tudomány. Nagyon sok elszántságot kíván, hiszen itt különösen jellemző, hogy nem lehet hátradőlni, élethosszig tart a tanulás. Ahogyan a tanulmányban is írtam: „az élet alakítja a jogot, a jog alakítja az életet”. A rendőröknél pedig elemi kérdés, hogy tudjanak élni, és ne visszaélni a többlethatalommal, és ne felejtsék el, amit tanultak. Az élettársam is rendőr, munkáját nagy lelkiismerettel és alázattal végzi.

Tanárként, az ismereteken túl, mit szeretnél átadni a diákoknak?
Erre legtömörebben egy Juhász Gyula idézettel tudnék válaszolni: „A gyermek szeme a jövő tükre. Jaj annak, aki elhomályosítja.”

Mit élvezel leginkább a tanításban?
Azt, hogy nincs két egyforma osztály – mindig más pedagógiai módszerekhez nyúlunk. Az egyik főiskolai tanárom mondta, hogy a gyufa mindig ugyanaz, de a szivar mindig más. Meg kell sodorgatni, van, amelyik könnyebben meggyullad, van, amelyik nehezebben. Jól kell használni a gyufát.

Mennyire tartod fontosnak a fegyelmet?
Az mindennek az alapja. Úgy lehet fegyelmet követelni, ha az ember maga is ezt mutatja, hiszen a példa a legjobb nevelőeszköz. A diákok egy darabig csak a rendfokozatnak tisztelegnek. Nehéz kivívni, hogy magának az embernek tisztelegjenek.

2002 óta vagy rendőr. Mit adott neked ez a pálya, az iskola?
Novembere óta dolgozom itt. Ha nem is túl hosszú, de változatos időszak volt ez: a migráció nagyon nagy hatással volt az életünkre. Az iskola minden tekintetben egy kis sziget, ami nagyon sok lehetőséget ad. Megfogadtam, hogy bárhol dolgozom, mindenkitől próbálom a legjobbat ellesni, még ha szakmailag nem is értünk mindenben egyet. Ez nagyon jó dolog: edzi a fejbőrt. Az is meghatározó élmény volt számomra, hogy szerepeltem az izraeli rendőrújságban. Amikor egy rendőrség által szervezett út során Izraelben jártam, lenyűgözött az a nagyfokú előre gondolkodás, tervszerűség, határozottság és a szakmai alázat, amit ott láttam. Az izraeli tapasztalataimról azután Magyarországon készítettek egy interjút, amit elküldtem egy ottani barátomnak, és beletették az újságba.

Úgy tűnik, nem jössz zavarba, ha idegen terepre kell lépni. Ezt mutatja az is, amikor 2000-ben a tudásod szélesebb plénum elé tártad, és jelentkeztél a Legyen Ön is milliomos játékba.
Igen, így van; másfél millió forintot nyertem. Segített, hogy nagyon fiatal voltam. Bele se gondoltam, hogy az ember mit vállal, hogyha nem sikerül – mert akkor nem sok, csak kétmillió ember előtt nem fog sikerülni a dolog. De nagyon jóleső érzés, mert a pénz ugyan elfogy, de az élmény, hogy Vágó Istvánnal játszhattam együtt, örök.

Végezetül egy összetettebb kérdés az olvasóknak. Az alábbiak közül melyik nem igaz dr. Király Balázsra?

  • 2013 decemberében az iskolába érkező koreai delegáció idegenvezetője volt Budapesten.
  • Fiatalként versenyszerűen kosárlabdázott.
  • Általános iskolában utolsó előtti volt a tornasorban.
  • Oroszul és németül beszél.

Kérem a közönség segítségét!

Az interjút Balogh Edit készítette.

Letölthető:

2017-09-19T08:50:00+00:00 2017. szeptember 11.|
Szöveg méretezés
Kontraszt állítása