Portré – a rendőr ezer arca (1. rész)

Portré – a rendőr ezer arca (1. rész)

Viking, vadász, bozótvágó – kések, melyek mind ugyanúgy kezdték. Élettelen anyagdarabként, melyeknek az értő kezek és a tûz lelket és értelmet adott. Barna Sándor rendőr őrnaggyal beszélgetek a késkészítésről és mindarról, ami e titokzatos mesterség mögött van.

 

Hogyan vált a késkészítés a szenvedélyeddé?
Érdekes módon, teljesen véletlenül – hosszú folyamat vezetett el eddig. Már fiatal koromban is érdekeltek azok a kétkezi megoldások, amely során a mesterember egy szûz anyagból olyan dolgot teremt, ami nemcsak a falra akasztható, hanem használati eszközként is funkcionál. Keresztapám lakatosmester volt; a fémekkel való kapcsolatom nála kezdődött 6-7 éves korom körül. A késekkel viszont már az ötödik X-en túl, pontosan négy éve kezdtem foglalkozni. Egy nagyon kedves barátom egyszer mesélt a tûzről, a fémekről, a különféle fémmegmunkáló eszközökről, amelyek olyan különleges erőt adnak az embernek, amihez nincs fogható. Az ő elbeszélései alapján a kovácsoláshoz kaptam először kedvet. A tûz ereje, a szerszámokban rejlő lehetőségek, illetve a forró, izzó acél megmunkálásának korlátlan lehetősége nyûgözött le. Az emberek képzeletében a kovácsok vastag, nagydarab mesterek, tele jókedvvel, életerővel. Elgondolkodtam, hogy mitől olyan erősek, sose betegek – valóban van valami abban, hogy a tûz ereje gyógyító hatással bír. A barátom elmesélte azt is, hogy kovácsolás után napokig nem tud aludni: az acélból a tûz hatására kiáradó energia beleszáll az emberbe. Akkor megmosolyogtam – ha ilyet hallasz, azt mondod, nem százas az illető. De rá kellett jönnöm, hogy nincs túlmisztifikálva a dolog, ez velem is így van.

Azt tanácsolták, hogy kezdjek el egyszerû szögeket és ácskapcsokat készíteni, kalapálgassam az acélt, majd lesz belőle valami. Viszont én ennél értékesebbet, hasznosabbat szerettem volna. Így merült fel a késkészítés ötlete. Az interneten megnéztem több videót, körüljártam a témát. Amiket én készítek, nem csak dísztárgyak, sőt elsősorban nem azok. Az első késem elkészítésébe 2012. december 20-án vágtam bele. Az úttörőt mostanáig csaknem 90 további követte.

Mennyi ideig tart, amíg elkészítesz egy kést?
Egy kés elkészítési ideje sok tényező függvénye – számít az anyag, a technológia. A kovácsolás csak egy fajta acélmegmunkálási lehetőség. Van egy teljesen eltérő, egyszerûbb, gyorsabb mód is, ami a megfelelő acél kivágásával, formázásával, leélezésével, markolatkészítéssel, edzésével, finomításával van összefüggésben. Az általam csak „vágott kés” technológiaként emlegetett metódus tehát teljesen más. Mindkettő produktuma egy nagyon jól használható, érdekes, bármilyen formájúvá alakítható kés lesz.
A kovácsolás időigényes, nagyon nehéz, rengeteget kell tanulni és gyakorolni. Én nem vagyok mester, valószínûleg nem is leszek már a koromból adódóan. A mestert a hosszú évtizedeken át tartó gyakorlat, és a tehetség teszi. Én egy agilis, laikus készítőnek tartom magam, akinek kihívást jelent minden egyes darab elkészítése. Soha nem volt olyan, hogy kapkodtam volna; egyszerre mindig egy kést készítek. Egy kés elkészítése három hétnél kezdődik úgy, hogy minden nap több órát foglalkozom vele.
A leghosszabb ideig készült darabomban 3 hónap munkája volt – de az nem kés volt, hanem kard, pontosabban egy Honfoglalás-kori szabja, amely kovácsolással készült.

Mi különbözteti meg a késeidet a többitől?
Minden késem teljesen egyedi – névre szólnak. Elvem, hogy nem másolok kést. A szavatosságomat mutatja, hogy örök garanciát szoktam adni a késeimre. Ha valami történik egy késsel, vállalom a felelősséget, hogy megjavítom, ha a sérülés az én hibámból adódik. A tokot és a markolatot is én készítem, a pengét én edzem. Hozzá kell tenni, hogy egyik szakmának sem vagyok a mestere, de lelkesen gyakorlom mindegyiket.

Milyen anyagokkal dolgozol?
Legszívesebben az 51CRW-4 típusú nyersacéllal dolgozom. A kovácsolásnál, vágásnál az anyag megváltozik, meg kell edzeni. A hőkezelésnek, hûtésnek, visszaeresztésnek megvan a maga technikája, mely során a kés, az acél megkapja azt a tulajdonságot, ami miatt a későbbiekben bármilyen célra felhasználhatóvá válik. Ahányfajta acél, annyifajta tulajdonság. Lehet kísérletezgetni az acéllal, a formákkal. Én megpróbálom feszegetni a határt az anyag, a funkció és a kézügyesség tekintetében. Azt tapasztaltam, hogy nincs határ – és ehhez nem kell high-tech technológia; elég a kalapács, a tûz, a lelkesedés.

Kovácsoláskor nagyon szívesen dolgozom ún. „hullott”, azaz újrahasznosított anyagból. Rengeteg jó minőségû anyagra lehet bukkanni szerszámok vagy gépjármûalkatrészek között. Ha hozzájutok jó minőségû ipari acélhoz, azt szívesen átdolgozom. A könyvtári vitrinben több olyan kés van, ami gépjármû teleszkóprugójából, lengéscsillapító rugójából vagy laprugóból készült.
Ami a díszítési technikákat illeti, több késem pengéjén réz vagy savmarott motívumok találhatóak. A markolatok alapanyagát pedig csont és különböző típusú fák adják. Magyarországon rengeteg olyan fa van, amely kiválóan használható markolatnak. Nagyon szép csontjaim és szaruim vannak, folyamatosan gyûjtögetem őket.

Van olyan anyag, amitől tudatosan elzárkózol?
Nem dolgozom egzota, azaz egzotikus fákkal, rájabőrrel, sem fosszilis mamutagyarral. Tudom, hogy vannak, akiknek a kés egyfajta státuszszimbólum, amit a lehető legdrágább és legkülönlegesebb anyagokból kell elkészíteni, de a funkciója a vitrinben való pózolásban ki is merül.

A csont megmunkálását hogyan képzeljük el?
A csontot egy marhákat tartó ismerősömtől szerzem be. A csontról le kell szedni a húst, és – hogy teljesen zsírmentes anyagot kapjunk – többször át kell főzni. Ezután szétfûrészelni, majd megfelelő vegyszerrel újra zsírtalanítani, utána szárítani, végül felhasználni. – Roppant hosszadalmas folyamat. Lehet egyébként előgyártott, tisztított alapanyagokat kapni, de az nem nekem való; inkább megcsinálom magam. Minden késemre büszke vagyok, hogy az első lépéstől az utolsóig én készítem.

Hogyan teszed kézzel foghatóvá az ötleteidet?
Jártam úgy, hogy elkezdtem készíteni egy kést, és közben teljesen más irányba mentem tovább. Ahogy fogtam, forgattam az acélt a kezemben, teljesen más lett belőle. Alapvetően kötöm magam a tervezéshez. Első lépésként sablont készítek, ami nagy koncentrációt igényel, mert rajzolni abszolút nem tudok (nevet). Megrajzolom, keménykartonból kivágom, és megnézem a kezemben. Nyilván nem ugyanazt adja, de a formája, az arányok, az íve jól látszik.

Milyennek képzelhetjük el a mûhelyedet?
A kovácsmûhelyben van egy kovácstûzhely, amiben levegő befújásával, megfelelő minőségû szénnel begyújtva akár 1200 °C-ot is elő lehet állítani. Van egy 72 kilós kovácsüllőm, néhány megmunkáló szerszámom, fogóm. Szóval, minimális felszereltségû.

Ez csikorgó télben nagyon idillinek tûnik. De mi a helyzet a nyári hőségben?
Ez nagyon egyszerû: nyáron nem csinálok késeket (nevet). Olyankor terveket készítek, vagy az egyéb ház körüli teendőkkel foglalom el magam. Kovácsolással szeptember-októbertől szoktam foglalkozni, de késkészítés, tervezés azért nyáron is van.

Mi kell ahhoz, hogy valaki mesterré váljon?
A tehetségnek óriási jelentősége van, bármiről beszéljünk is. De nem elég, ha hiányzik a lelkesedés és a szorgalom. Idősebb kovácsmesterek szerint nem divatos szakma ez – nehéz (a kalapács súlya 2 kg-nál kezdődik). Kovácsképzés nincs, a fiatalok kényelmetlennek találják ezt a hivatást: büdös, koszos, meleg, fárasztó. Komoly fizikai munka, koncentrációt igényel, nagyon sok rutinfogás van. A tömörítés, hajlítás, nyújtás mind úgy történik, hogy közben az acél mást akar. Másfelé akar menni, neked kell vele megküzdeni. A rutin segít, hogy tudd, hogyan fogja beadni az acél a derekát. Kell hozzá egyfajta mánia és kitartás.

Milyen volt az eddigi legkülönlegesebb késed?
A legszívesebben a Gladius-nak elnevezett római kardot készítettem el. Talán a történelmi hátteréből fakadóan, számomra az a legkedvesebb, holott nem azzal dolgoztam a legtöbbet. Ha olyan kést vagy kardot készítek, ami történelmileg megtalálható a rendszerben, mindig megnézem a hátterét.

Mesélj erről a gyönyörû zöld köves késről!
Ez egy tizenötödik századi kalózkés; valójában az eredetije a spanyol navaja (ejtsd: navaha) kés. A Borgiák tévésorozatban Jeremy Irons-t ilyen késsel láthattuk. Egyébként a filmbéli kés egy magyar késkészítőtől származik. Az enyém szerszámacélból acélvágással készült, markolata marhacsont – csontlapokból készítve –, amelyben apró féldrágakövek ülnek: moha achát és obszidián. A penge savazott, reneszánsz mintás réz díszítőelemekkel tarkított. Sok munkaóra van benne.

A családod hogyan fogadta ezt a nem mindennapi elfoglaltságot?
A családom különleges család. Eredeti szakmámat, a rendőri szakmát elég régóta űzöm – az is elég nagy kötöttséggel jár, amit a feleségem maximálisan tolerál. Innentől kezdve csak egy lépés volt, hogy betettünk a rendszerbe egy olyan tevékenységet, ami már talán nem oszt nem szoroz. Nyilván nagyon lelkesen elvégzem a családfői, apai teendőimet. A szabadidőmet otthon, hasznosan töltöm.

Sugárzik rólad, hogy rajongsz a késkészítésért. Mi az, ami most, a negyedik év küszöbén is lázban tart?
Mindig értékeltem, hogy kétkezi munkával, minimális szerszámkészlettel egészen gyönyörű dolgokat lehet létrehozni, amiben a készítőnek benne van a szíve, lelke, energiája. Sokkal többre becsülök egy kézzel készített dísz- vagy használati tárgyat, mint a nagyüzemileg előállított terméket. Minden késemre büszke vagyok. Lehet, hogy kicsit túlzás, vagy magasztosnak hangzik, de olyan, mintha a gyermekem volna. Ehhez képest érdekesség, hogy egy darab sincs otthon vitrinben. Mind ajándékba készül, barátoknak, vagy szívességből. Szeretem látni, hogy szívesen használják a késemet, elégedettek vele, megmutatják másoknak. A késkészítés kihívás is. Egy kérésre sem mondtam még, hogy ezt nem tudom megcsinálni. Megcsináltam, utána pedig a gazdája azt mondta: „Ez az, pont ilyet szerettem volna.” Úgy érzem, megtaláltam azt az elfoglaltságot, amiben a napi munka mellett kikapcsolódom, regenerálódni tudok. A késeket nem muszájból készítem, hanem mert jólesik. Mások és a saját magam örömére.

Az interjút Balogh Edit készítette.

 

2017-09-28T08:05:36+00:00 2016. október 25.|
Szöveg méretezés
Kontraszt állítása