VIII. Országos Határrendészeti Járőrverseny

Balogh Edit

Idegenben jó az X is, hazai pályán viszont kötelező a győzelem – szám szerint a negyedik. A járőrverseny szervezése ezúttal a Csongrád Megyei Rendőr-főkapitányság reszortja volt, és a versenyfeladatok összeállításakor remek érzékkel használták ki az ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark pazar adottságait. A Szegedi Rendészeti Szakgimnáziumot Horváth Zoltán rendőr őrnagy, Ruzsa Attila c. rendőr főtörzszászlós, Vucseta Zoltán rendőr őrnagy, és kísérőként dr. Várkonyi Tamás rendőr őrnagy képviselte. Az alábbi villáminterjúban számolnak be az élményeikről.

Rutinos résztvevői vagytok ennek a versenynek. Volt olyan feladat, ami váratlanul ért, vagy olyan, ami különösen tetszett?
Horváth Zoltán: A lovas feladat – ha nem is váratlan, de szokatlan volt. Gyerekkoromban lovagoltam egy rövid ideig, ezért gondoltam, hogy bevállalom.
Ruzsa Attila: Nekem a HAFO-s gyakorlati feladatok tetszettek – ezeknek köszönhetően kicsit visszacsöppentem a gyakorlatba.
Vucseta Zoltán: Nálam mindig a vezetéstechnika a favorit, most pedig különösen, mert elég bonyolult volt a pálya: lassú és nagyon centizős. Például farönkön kellett áthajtani, vagy tolatva, emelkedőn bóját érinteni. De a többi, „sablonosnak” tűnő feladatba is tettek egy kis csavart. – Például határforgalom ellenőrzésben sem a hagyományos ellenőrzések voltak, hanem az utólagos bélyegző alkalmazását kellett bemutatni. A határőrizetbe pedig bevonták a hőkamerás autót is.

A helyszín mennyire predesztinálta a feladatokat?
Várkonyi Tamás: A szervezők kihasználták, amit lehetett – volt íjászat, lovaglás, vasúti kocsin igazoltatás, evezés.
Ruzsa Attila: Az emlékeimben ráadásul kisebb volt a tó.
Vucseta Zoltán: A történelem sem maradt ki – az egyik feladatban tájolóval kellett megkeresni történelmi tárgyakat és időrendbe rakni azokat.

Idén tizenhat csapat mérette meg magát. Mindig előkelő helyen zártok, idén negyedjére hoztátok el az aranyérmet. Mennyire élénk a versenyszellem ezeken az eseményeken?
Vucseta Zoltán: Ez a verseny elsősorban nem a győzelemről szól. Mindig nagyon jó a hangulat, de a csapatok között azért van egy barátságos ugratás. Az sem mellékes, hogy tanárokként óriási az előnyünk. Mi hárman lefedjük a teljes szakterületet, ráadásul sokat készültünk is a versenyre.

Úgy hallottam, a Csongrád megyeiek kitettek magukért a szervezést illetően.
Horváth Zoltán: Kitűnő volt a szervezés; feszes volt a menetrend, de nem csúszott a program, ami egyébként nagyon ritka.
Vucseta Zoltán: Ráadásul az utóbbi években már kétnapos a rendezvény, és előző este van egyfajta ráhangolódás. Ez még inkább összekovácsolja a határrendészek maroknyi társaságát.

Gratulálunk a kiváló eredményhez, és a jövőre nézve is hasonló sikereket kívánunk!