MEGFOGADTAD…?!

Juhász Krisztina

Mit? Ja, hát persze! Igen, igen! Az új évben nem eszem annyi zsíros gyorskaját (az édességet és nasit most hagyjuk, azt majd jövőre likvidálom), több időt töltök a természetben, mint a neten, havonta minimum egy könyvet elolvasok, kiselejtezem a felesleges lomot magam körül (esetleg a bensőmből is), tisztelettudóbb leszek a szüleimmel / feletteseimmel / tanáraimmal / stb., odaadóbb leszek a társammal szemben /a munkámban, örökre leteszem a cigit / kávét / kólát, nem hanyagolom el a kocsim / kutyám /  hobbim /a, a, a, a, a….. balablala. Huhh! Tényleg azt mondod, hogy már eltelt 3 hét ebből az évből, január végénél járunk? Valóban, tökéletesen igazad van, de te is tudod, hogy ez az év nagyon pörgősen indult, nem volt időm ezekkel foglalkozni, balablabla…

És Te? Te már – gondolom – negyedik hete futsz esténként a ligetben Brúnóval (Golden retriever). Na, és milyen az új vegán étrended, biztos örült a feleséged / férjed / anyukád, hogy végre annyi év után kíméled az egészséged az étkezés által (is)? Hááát, próbálom megérteni, a gyerekeknek nem jött be az a sok zöldség, így hát Te is kénytelen vagy 3 hét után visszatérni a jól bevált hagyományos étkezésre. Tudom, tudom, nem lehet csak úgy egyik napról a másikra kitörölni az emlékezetünkből a babgulyás és a mákosguba csábító ízét. Teljesen egyet értek veled, Haver! Azt mondod, a kutyát is inkább a lányod / fiad / feleséged / férjed viszi sétálni? Egyedül pedig nem jó futkározni, úgyhogy elkezdtél inkább egy új sorozatot nézni helyette, meg hát sok jó meccs is megy akkortájt a TV-ben, balablabla….

Hogy is van ez akkor?! Mert így tényleg nem működik. A kulcskérdés a következő: hogyan viszonyulsz a változással, változtatással szemben? És nem úgy általában, hanem a saját mindennapjaidra, vagyis önmagadra vonatkoztatva! A legtöbben ugyanis a változás árát már nem vagyunk hajlandóak megfizetni. A szilveszteri pezsgő mámorában alábecsüljük az „ellenfelet”, egyik-másik rossz szokásunkat és felkészületlenül megyünk az élet csatáiba. Talán mégis csak van valami abban a közhelyben, miszerint „Soha ne mondd, hogy soha.”? Mellékesen megjegyezném, a „mindig” kijelentése is necces lehet, ha egy új, hőn vágyott szokást és változást szeretnénk megcélozni életünkben.  Szóval kedves Mindenki, a jelszó a fokozatosság. Kezd tyúklépésben, minden nap csak egy picit módosíts legyőzendő rossz szokásaidon. A lényeges kérdés tehát nem az, hogy lehet-e változtatni, hanem, az, hogy elköteleződsz-e a saját változásod mellett napról napra, mert ez fog aztán hétről hétre új lehetőségeket teremteni az életünkben. Mielőtt elkezdene marcangolni a kudarc érzése, hagyd abba önmagad ostorozását, vedd elő a realitásérzéked és tekints másképp a változás szellemiségére:

„Amikor az idődet már te irányítod, megérted, hogy a legtöbb ember mennyire túlbecsüli, hogy mit képes elvégezni egy év alatt, és mennyire alábecsüli, hogy mit képes elvégezni egy évtized alatt.”  Anthony Robbins