Karácsonyi agapé

Juhász Krisztina

Karácsonyi agapé

Az adventi időszakban, közeledve az év vége felé sok – sok klisének is nevezhető „jótanács” árad ránk. Közhelyek, mert túl gyakran és olyan módon használják, hogy eredeti hatásuk és értelmük elvész. Bárhova megyünk, nézünk, kattintunk a neten, karácsonyi ajánlatokkal bombázzák a figyelmünket – talán az életünket is – és persze akarva – akaratlan azt is elmagyarázzák nekünk a reklámokban, TV és rádióműsorokban, hogy milyen fontos karácsonykor a szeretet, a jóság, az adakozás. Az utcák, a hidak, villamosok, az erkélyek fény – és „ledárban” úsznak, mi pedig sodródunk a fogyasztói társadalom adventi fergetegében. Én most kihajtok a cityből, megállok a szélén, ott, ahol a távolból még látható az adventi pompa és fényesség a sötétségben.  Kiszállok az autómból és felteszek pár kérdést magamnak:

Mi az a szeretet? Miért (csak) a karácsony a szeret ünnepe? Látjuk – e a „fától az erdőt” vagy fontosabb, hogy az ominózus Szentestén minden tökéletesen passzoljon a társadalmi és a családi elvárásoknak? Pazarlás – e a több kilónyi édesség, hal, pulyka, stb. megvétele, elkészítése vagy most inkább éppen mentsük meg  földünket a klímakatasztrófától, miközben buzgón adakoz(z)unk a különböző karitatív szervezeteknek? Nyugalom, nem a szürke hétköznapokat szeretném éltetni, kiégettnek sem érzem magam, éppen ezért próbálok választ találni a fenti kérdésekre. Akikkel szemben ugyanis jótékonykodunk, akiknek ajándékot veszünk és megöleljük őket a karácsonyfa alatt otthonunkban, és akiknek a megrendítő sorsáról hallunk a médián keresztül ebben az ünnepi időszakban, nekik vannak hétköznapjaik is, ekkor azonban senkit sem érdekel a sorsuk, gondjaik, és nem adnak át nekik különböző cégek vezetői, menedzserei látványos keretek között ajándékokat és tűzifa utalványt…

Imhol, Európa közepén nem szükséges kereszténynek vallani magunkat, hiszen az európai kultúra hit nélkül is magán hordozza (legalább is egyelőre még próbálja) a keresztény alapelveket. Ezért vizsgáljuk meg, mi is az a szeretet, miért ünnepeljük „Jézuska” születését karácsonykor sok – sok ajándékkal és pirosra sült, ropogós bőrű, narancsos pulykasülttel?

Az agapé görög eredetű szó, jelentése: szeretet, vendégség. Az első keresztények közös étkezéseit jelenti (eddig ugyebár nálunk is stimmel karácsony este), melyeket az egyházközséget (anno gyülekezetet, mi esetünkben családot) összekötő szeretet kinyilvánítására és megélésére tartottak (remélhetőleg még ez is stimmel), s az úrvacsora (bor és kenyér, otthon inkább csak a töltöttkáposzta mellé) vételével fejeződtek be. Magyar szóhasználatban előfordul „szeretetvendégség” formában is. A szó átvitt értelmű jelentése a négy fajta szeretet (erósz, filia, storge és agapé) közül a legmagasabb rendű. Tudatos érzelem, ami cselekvésre kell, hogy ösztönözzön. Az előbbi három – storge, filia, erósz – vagy jelen van, mint érzelem bennünk vagy élethelyzettől függően éppen nincs. Akarattal  – a Biblia, a pszichológia és a filozófia szerint – nem lehet rajta változtatni. Egyedül az AGAPE tanulható érzelem, szeretet. Az erósz a szerelem megfelelője, a filia a baráti szeretet kifejezése, a storge a szülő gyermek közötti szereteté, míg az agapé önzetlen, akaraton alapuló önfeláldozó szeretet megnyilvánulása. E csoportosításból látható és hallható, hogy a szeretet egyszer azt mondja: „Szeretem, HA meghitten telik a karácsony és HA nem vagy morcos, odabújsz hozzám a kanapén, miközben a kedvenc brazil sorozatomat nézem a TV – ben.” Máskor így szól: „Szeretem a karácsonyt, MERT sok finom beiglit ehetek, és szeretlek téged is, MERT nem sajnálod az időt beiglisütésre.” Az agapé csupán annyit mond: Szeretlek PONT.

A válasz a „városszéli” kérdéseimre – talán megtaláltam, talán nem, döntse el majd a kedves Olvasó – miszerint: valahol mélyen a bensőnkben tudjuk és érezzük/átéljük mi a szeretet, csak nem biztos, hogy gyakoroljuk is a szeretetet (stressz, frusztráció, teendők, egyéb gondok, problémák hatására). Emiatt és a már emlegetett fogyasztói normáknak való megfelelési kényszer hatására valóban sok esetben nem látjuk meg azt, hogy az „erdő, bizony sok – sok fából áll”, amit nem biztos, hogy érdemes kiirtani.

A „menüvel” kapcsolatban pedig azt gondolom, vedd meg a hozzávalót, főzd/süsd meg, tálald karácsonyhoz méltón és tedd mindezt hálaadással és szeretettel a szívedben, mert:

Van mit elkészítened (hozzávalók, idő, pénz), vannak, akiknek elkészítheted (a szeretteid, barátaid vagy rászorulóknak). Ne a fogyasztói világ elvárásai és az elismerés motiváljon, ne verd a melled mások előtt dicsekedve (ezt vettem ajándékba, azt főztem karácsonykor, stb.), hanem légy áldássá mások életében, támogass embereket önzetlenül, mert ez maradandó változást hozhat a fénypompába temetkező, szeretetre éhes, mégis zord világunkba.

Áldott, békés karácsonyt!