Gyermeknapra

//Gyermeknapra

Gyermeknapra

Balogh Edit

– Na és, Zolika mi leszel, ha nagy leszel? – kérdezte kánonban a két nagynéni.

Zolika kötelességtudóan tűrte a családi összejövetel harmadik stációját, amely az orcamasszázs és az unokatestvérek méltatása közötti variábilis hosszúságú felvonást jelentette. Türelmes gyerek volt, de úgy döntött, hogy a héten, az óvodai ballagása apropóján ezredjére nekiszegezett kérdésre ezúttal nem áldoz sok kalóriát.

– Súlyemelő – közölte ellentmondást nem tűrő hangon.

Margitka decensen aranyba öltöztetett, teáscsészefülbe bújtatott mutatóujja kicsit megrángott, de védjegyének számító szemöldökének libikókázását sikerült megreguláznia. Magda néni kettőt hümmögött, miközben tapintatosan végigmérte Zolika hegyes térdkalácsát, ami peckes egyenesben tartotta a gyerek mind a tizenhat kilóját.

– Vagy kamionos – változtatott irányt a kisfiú, mert feltűnt neki, hogy nem veszik elég komolyan.

– Nem inkább orvos, szívecském, vagy közgazdász?

Zolikának fogalma sem volt arról, mit csinál egy közgazdász, és jelenleg nem is kívánta forszírozni, ugyanis briliáns ötlete támadt. Egy ugrással Margitka ölében termett, és a kikerekedett szempár közé rikkantotta:

–  Vagy sárkányszelídítő!

Olybá tűnt, Margitka nem számított a megvilágosodás ily buzgó kinyilatkoztatására, és a homloka szirtjén pihenő vonalak eszeveszett lambadába kezdtek. Félő volt, hogy az imént elkortyolt Earl Grey új utakra lel, és így a néni lehet Zolika első ügyfele.

– Sárkánycsatára fel! – erős kezek ragadták el a kisfiút kővé dermedt foteljából, és repítették egyesen a kertbe.

– Adalbert! – sikkantotta Magda néni, aki rekordidő alatt visszanyerte lélekjelenlétét.

A deres hajú férfit azonban már csak a méltatlankodás utolsó hangfoszlányai érték el. Unokájával a bokrok között kutatták a tűzokádó sárkányt, és közben láthatatlan ellenséggel csatáztak. A konyhaablakban a függöny megrebbent, és az oltalom mosolya szállt a vitézekre.

Zoltán jóleső fáradtsággal nyitott be a házba. Öles léptekkel sétált be a húsleves és kapor illatú konyhába, ahol a nagyszülei ebédhez készülődtek. Megölelte őket, majd levetette sötétkék zubbonyát, felakasztotta sapkáját, és leült a nagyapjával szemben. Töviről hegyire elmesélte, mi történt vele a héten, merre vitte a munkája, hogyan segített egy bajba jutott testvérpáron, és hogyan lepleztek le egy értékes csempészszállítmányt.

– És hány sárkányt sikerült megszelídítened? – kérdezte kuncogva nagymama, és büszkeségtől dagadó szívvel mosolygó csókot nyomott unokája hajába.

 

2018-05-31T06:54:45+00:00 2018. május 27.|
Szöveg méretezés
Kontraszt állítása