„300”-egy kicsit másképpen

 dr. Király Balázs r. őrnagy

Nagy öröm egy osztályfőnöknek, ha a szakaszából öt elsőéves tanuló egy nemes ötlettel áll elő. Korbely Dominika, Putóczki Annamária, Rambala Vivien, Ternyák Izabella, Tóth Enikő kisasszonyok adománygyűjtést szerveztek a szegedi Tappancs Állatvédő Alapítvány számára. Tették ezt önzetlenül, „parancsnoki” ráhatás nélkül.

A gyűjtés szervezői minden nap, tanórák után fogadták az adományokat nagy lelkesedéssel. Alig több mint egy hét alatt közel 300 kilogramm kutya-és cicaeledel gyűlt össze az iskola tanulóitól és dolgozóitól. (Margaret Thatcher gondolatát kissé átalakítva: ha azt akarod, hogy valamiről beszéljenek, szólj egy férfinak, ha azt, hogy valamit elvégezzenek, egy nőnek.)

Az állatmenhely vezetése és hűséges négylábú társaink nagyon hálásak voltak az adomány láttán, de ezt csak a hely szelleme adhatja vissza igazán. A felelős állattartás mindenki kötelessége. Egy jó barátom, Hortobágyi Attila (kiváló kutyás szakember) megfogalmazása szerint „ha egy állatot befogadsz, azt nem dobhatod ki az utcára, mert onnantól kezdve te vagy a családja, te vagy a mindene!”. Sommás megfogalmazás ez.

Az élet sajnos felülírta a forgatókönyvünket, mert az adományokat a rendkívüli helyzet miatt tanulók nélkül adtam át.

Ha az ötletgazdák a helyszínen nem is lehettek jelen, de lélekben mégis köztünk voltak – ebben biztos vagyok. Büszke vagyok rájuk. Az adományozó diákoknak és kollégáknak pedig köszönjük a felajánlásokat.

“Egy nemzet nagysága és erkölcsi fejlettsége híven tükröződik abban, ahogyan az állatokkal bánik.”

                                                                                                                      (Mahatma Gandhi)